Miért szeretem....

Pál Piroska (Piri):

Véleményem szerint Támogató Toborzónak lenni nagyon kalandos dolog. A helyszínek változatosak, az emberek érdekesek, a csapat összetartó. Néhanap szükség van különböző szupererőkre e munkához, mint például Puszedli, a szöszi pindur pandúr bájossága és minden lényre kiterjedő szeretete, vagy Dexter, az ifjú géniusz jólinformáltsága. Az én személyes példaképem minden esetre Bátor, a csöpp rózsaszín kutya.

Bátor félelmet nem ismerve, találékonyan száll szembe a szeretteit fenyegető gonosz erőkkel. Földünk védelmében kellenek olyan emberek, akik Bátor rokonlelkei és önzetlenül szembe tudnak szállni a világot fenyegető veszélyekkel. A Greenpeace ilyen emberekből alakult és napjainkban is ilyen emberekre van szüksége. A támogató toborzás pedig egyfajta küldetés, hogy ezen emberek megtalálják az utat egymáshoz vagyis a Greenpeace-hez.


Kaczor Zoltán:

A munka számomra az új emberek megismerését, a velük való személyes kontaktus kialakítását jelenti. Nincs is jobb, mint idegen emberekkel beszélgetni az Oktogonon a Greenpeace kampányairól, miközben a tikkasztó hőség bennreked a körúton, természetesen mindezt még egy kis szellő sem zavarja meg. Ennyit a pozitívumokról, mint tudjuk az élet nem habostorta! :)

Ebben a munkában tényleg az a legjobb, hogy bárkivel szembetalálhatja magát az ember, a társadalom miden rétege képviselteti magát az utcán, legyen szó a köztársasági elnökről, vagy éppen egy belvárosi polgármesterről. Az utcai munka megedzi az embert, de nekem ez kihívást jelent, hogy mindenkivel sikerüljön megtalálni a közös hangnemet. A kommunikációs készség folyamatosan javul, beszélgetésről beszélgetésre válik profibbá az ember.

A munka folyamán olyan emberekkel ismerkedtem meg, akikre bátran mondhatom, hogy bármilyen helyzetben számíthatok rájuk és ez fordítva is igaz. Az, hogy csapatban dolgozunk örömmel tölt el, mert ha egy rosszabb napot fogok ki, valakire biztosan számíthatok. Olyan közösség alakult ki melyre egyre jobban igaz, nem az számít, hogy én számíthatok rájuk, hanem az, hogy ők számíthatnak rám. A sok-sok olyan emberi megnyilvánulás, bíztatás, mely a Greenpeace céljait dicséri, még elhivatottabbá tesz, hogy mi az ilyen embereket képviseljük az ő nézeteiket is a szemünk előtt kell tartanunk, ami azt jelenti, hogy jó dolog az amit végzünk.

A munka tehát számomra rengeteg pozitív dolgot adott, új barátok, elmélyült vagy humorosabb beszélgetések, környezettudatosabb élet, csinos hölgyek társasága és még napozni sem kell menni.


Goda Szandra:

Én féltem a Greenpeace-nél dolgozni. Mielőtt ide jöttem, egy hasonló szervezetnél voltam támogató toborzó, és úgy éreztem, ennél jobbat úgysem fogok találni. Jó volt a társaság, a főnököm meg egyszerűen tündéri. Aztán ide kerültem…

Nem sokat tudtam a Greenpeace-ről, de azt rögtön láttam, hogy aki itt dolgozik, meggyőződésből és teljes erőbedobással teszi. Talán ezért tudnak olyan hitelesek és meggyőzőek lenni. Hamar elhiszed te is, hogy a legjobb helyre kerültél.

De beszéljünk egy kicsit a munkáról is. Nem mindenki képes jól végezni, de egy kis elszántsággal a többség hamar belejön. Vannak nehéz pillanatok, és nehéz emberek, de ezek mellett egy csomó előny, amit egy irodában ülve soha nem tapasztalhatsz meg. Mint például a napsütés, a szabad tér és persze az, hogy bármikor odarohanhatsz a többiekhez, ha gond van. Ezen kívül diákmunkának tökéletes, az általános órabérnél jóval többet lehet kapni, részmunkaidőben is lehet dolgozni, és megértőek, ha szabadságot akarsz kivenni.

Mindenkinek ajánlom figyelmébe a videókat, amiken különböző Greenpeace akciók láthatók. Látni, hogy mások mit tesznek azért, amiben hisznek, és belegondolni, hogy én is őket segítem, bőven elég motiváció. Ráadásul a világ legeldugottabb zugában is lehet Greenpeace irodát találni, sőt, most már toborzókat is. Akik épp azt csinálják amit mi…és együtt talán tényleg változtathatunk.

Mindemellett, ami szép és igaz, mégis az emberek a legfontosabbak. A koordinátorunk például, akit most csak azért se fogok fényezni, de majd rájöttök magatoktól is, milyen jó ember. No meg a drága kollégáim, akik között magam is meglepődtem, hogy hány barátot találtam. Talán elég megemlíteni, mennyit hisztiztünk azért, hogy mindenképp találkozhassunk ebédszünetben, vagy a legutóbbi tatai hétvégénket… Szóval azt hiszem, hogy bár a célokért küzdünk, az emberek miatt érdemes itt dolgozni. És érdemes mindennek részesévé válni.


Botta Ádám:

Az adományozó-toborzás során sokan vannak, akik kedves gesztusokat tesznek, még ha továbbsietnek is, pl. a győzelemjelzést mutatják az ujjukkal, vagy szólnak egy-egy bátorító szót a munkánk folytatásához. Még jobb élmény, ha az emberek meg is állnak és támogatásukról biztosítanak. Ez szerencsére sokkal gyakrabban történik meg, mint ahogy számítottam rá, mielőtt elkezdtem volna ezt a tevékenységet.

Szeretem a jó találkozásokat, beszélgetéseket a szimpatizánsainkkal. Ezek után mindig nagyon jól megy tovább a munka. Mivel beszélek angolul, egy-egy külföldi járókelővel is el tudok beszélgetni. Ezáltal is érdekes találkozásokra van mód, hiszen a turisták általában még érdeklődőbbek, mint a többnyire siető helybeliek.

Órákon át az utcán lenni egyébként önmagában is érdekes dolog számomra. Így sok olyasmit meg tudok figyelni, amire egyébként nem lenne alkalmam. Arra is sokszor nyílik lehetőség pl. az aluljárók környékén, hogy segítsünk az időseknek, vakoknak, babakocsis anyukáknak. Ezenkívül a nagyobb szemeteket is felszedegethetjük, amit a Greenpeace egyenruhájában tenni szerintem egész jó érzés. Szintén tetszik a munkában, hogy kint a szabadban, napfényben vagyok. (Évek óta számítógépes munkát végeztem.)


Horváth Ferenc József:

Szeretem a kollégáimat, mert tudok velük beszélgetni. Szeretem, hogy megértenek és szeretem, hogy érzékenyek…Szeretem felvenni a ruhát és szeretem, ahogy megkülönböztet. Megkülönböztet, mert aki rám néz, tudja: más vagyok, más az értékrendszerem. Nem kell megjátszani, eljátszani, megmagyarázni magam, mert látja…

Szeretem az elismerő pillantásokat, és szeretem a beszólásokat is - mert megerősít: Én erősebb vagyok nálad, és sárgább is a szürkénél… Megsértődnek és hátat fordítanak a Földnek, de a Föld fütyül rájuk, megy tovább a maga útján, és nem neki van hiányérzete…


Fenyves Miklós:

Hello! Azért nem fogok végig ilyen kidolgozottan írni, mint a címben. 5000 karaktert kellene írnom, amiről fogalmam sincs, hogy mennyi, úgyhogy előre is bocs, ha túl rövid vagy túl hosszú leszek.

Tehát miért szeretek a Greenpeace-nél dolgozni? Életem legnehezebb másfél éve után olvastam a hirdetést a toborzói állásra. Eléggé ki voltam ábrándulva a világból, többek között korábbi munkahelyeimnek is köszönhetően. Ami már az első telefonbeszélgetés során feltűnt: a közvetlenség. Ritka kincs egy munkahelyen. Túlzás nélkül állíthatom, egyből tudtam, hogy jó helyre kerülök. Nem is kellett csalódnom, nagyon barátságosan, segítőkészen fogadott az egész csapat. Ennyire könnyen és gyorsan nekem még nem sikerült beilleszkednem semmilyen közösségbe.

És a meglepetések még nem értek véget. Ennyit még sehol nem foglalkoztak a lelkemmel – kivéve a pszichiátriát – mint itt. Néha kicsit esetlennek vagy túl nyomulósnak tűnhet egyeseknek, de nekem nagyon jó esett a fentebb említett másfél év után. Mint ahogy az is, hogy olyan emberek akiket alig 2-3 hete ismerek, odajönnek és megkérdezik mi a baj, ha látják, hogy valami gondom van. Akár munkával, akár magánélettel kapcsolatban. Ez és persze a tudat, hogy szent célért dolgozunk, átsegít a munka közben adódó nehéz órákon. Amiből pedig elég sok van, valljuk be őszintén.

Összegezve: közvetlenség, összetartás, odafigyelés és a tudat, hogy nemes dolgot teszünk. Többnyire nem úgy indulok el otthonról, hogy „megyek a munkahelyemre dolgozni” – remélem ez így azért érthető. Majd elfelejtettem, az is fontos, hogy meghallgatják a véleményünket és figyelembe veszik az utcán gyűjtött tapasztalatainkat. Én itt egy izgalmas, értelmes munkára, érdekes emberekre és barátokra leltem. Remélem lesz lehetőségem hosszabb távon is itt maradni és, hogy már megvan az 5000 karakter, mert már nem tudok többet írni.