Heiligenkreuz - hulladékégető
2009. február elején a burgenlandi hatóságok első fokon engedélyezték a heiligenkreuzi hulladékégető építését, amely ellen a magyar fél fellebbezést nyújtott be. A Greenpeace már korábban is komoly kritikát fogalmazott meg a tervezett heiligenkreuzi hulladékégető környezeti hatásvizsgálatával kapcsolatban a Burgenlandi Tartományi Kormányzat részére, amelyeket 2008 tavaszán juttatott el. Az üzem tervezett égetési kapacitása 325.000 tonna hulladék évente. Ez az adott helyszínre teljesen túlméretezett, nincs rá igény. Burgenland egész területén évente jelenleg csak 30.000 tonna hulladék keletkezik. Ezért az üzemhez a hulladék legalább kétharmadát importálni kellene. Ezek a hulladék-transzportok ökológiai és környezetvédelmi szempontok miatt is elutasítandóak.
A BEGAS nevű cég, mint a projekt megpályázója nem hoz nyilvánosságra semmilyen adatot a hulladékok származási helyét illetően. Az a tény, hogy Ausztriában nincs elegendő mennyiségű hulladék egy ekkora égetőhöz felveti a gyanút, hogy elsősorban Olaszországból vagy más országokból (pl.: akár Magyarországról) származó szemetet égetnének el itt. Az üzem túldimenzionálása miatt a hulladék csökkentésére és újrahasznosítására irányuló törekvések jelentősen háttérbe szorulhatnak. Egy már működő hulladékégetőnek mindig teljes kapacitását kihasználva kell működnie, hogy üzemeltetése gazdasági és technikai szempontból is értelmes legyen. Ebből kifolyólag a hulladék csökkentése és a hulladék szelektálása helyett hulladék-képzésre fogják biztatni az embereket. Ez ellentmondásban van a hulladék-csökkentési alapelvvel! Bécs itt elrettentő példaként szolgálhat: amióta megnövelték a hulladékégető kapacitását a műanyagáruk szelektív gyűjtése drámaian lecsökkent, és a biohulladék gyűjtését is korlátozták.
Az égető tervezett helyszíne a finompor-szennyezettség szempontjából is kényes területen fekszik. A finompor-szennyezettség értéke itt 37 mikrogramm/m3, ez az osztrák átlagérték felett van. Az üzem működéséből származó emisszió és az üzemhez kapcsolódó közlekedés miatt várhatóan meg fog nőni a finompor-szennyezettség mértéke. Különösen meggondolandó a hulladékégetőknél az ultrafinompor-kibocsátás, amelynek mértéke jelenleg még nincs törvényben szabályozva. Az üzem helyszínének kiválasztásakor nem történt komoly alternatíva-keresés. Az alternatíva-kereséssel normál esetben minimalizálhatóak a jelentős környezeti hatások/károk. A megjelölt helyen egy hulladékégető építése komoly hatással van a környék idegenforgalmára is. A tervezett üzem közvetlen közelében egy termálfürdő található. A fürdő vendégeit és a környéken lakókat megnövekedett károsanyag-szennyezés fogja várni. A hulladék és egyéb anyagok üzemhez történő szállítása meg fogja növelni a tehergépkocsi-forgalmat a környéken, ezzel a környéken lakókat érintő levegő- és zajszennyezés is növekedni fog. A beruházás emberekre gyakorolt hatását pedig nem is fejti ki kielégítően a vizsgálat.
„Az üzem működésének hatására megnő a kibocsátott légszennyező anyagok mértéke. A szennyezőanyagok mértékére és a környezetre gyakorolt hatásra tett megállapítások elbagatellizáltak, nem következetesek, és nem felelnek meg a valóságnak. Ezen okok és érvek miatt a Greenpeace kényszerítő okokat lát arra, hogy a folyamatban lévő környezeti hatásvizsgálati ellenőrzési eljárás nemleges válasszal záruljon le a beruházást illetően.” - mondta el Herwig Schuster, a Greenpeace kampányfelelőse.
ÉRVEK A HULLADÉKÉGETŐK ELLEN
1. A hulladékégetés az „eldobós-gondolkodásmódot" igazolja. Azt a látszatot kelti, hogy a hulladék „eltüntethető" ill. gazdaságosan ártalmatlanítható, így tehát nem kell visszafognunk a hulladéktermelésünket, a fogyasztásunkat.
2. Az égetéssel energiát és másodnyersanyagokat pazarolunk el. Az égetés során a potenciális nyersanyagoknak csak energiatartalma hasznosul, az anyag legyártásába vetett munka elvész. A hulladékok elégetésével több energiát semmisítünk meg, mint amennyit nyerünk.
3. Égetés során a hulladék nem vész el, csak átalakul... egészségkárosító anyagokká. Az égetés során egyáltalán nem szabadulunk meg hulladékunktól, hanem veszélyes hulladékokká és mérgező anyagokká alakítjuk őket.
4. A kéményből távozó füstgáz pontos összetétele nem ismert. A hulladékégető tűzterében ellenőrizhetetlen kémiai folyamatok játszódnak le: az állandóan változó összetételű, nedvességtartalmú hulladékban lévő vegyi anyagok reakciója követhetetlen. A kéményből távozó füstgáz pontos összetétele nem ismert, így a meglevő szűrőberendezésekkel sem tudják az égetőket maximálisan biztonságossá tenni.
5. A hulladékégetők nem munkaerő-igényes, hanem tőkeigényes beruházások. Az USA-ban - ha a kezelt hulladék mennyiségét vesszük alapul - a válogatás és az újrahasznosítható anyagok feldolgozása 11-szer több munkahelyet teremt, mint az égetés.
6. Az égetés az egyik legköltségesebb hulladékkezelési megoldás. Az égetés rendkívül bonyolult technológia, amely komoly tőkebefektetést igényel, és magas üzemeltetési költségekkel jár. A Világbank 2000-ben készült jelentése szerint egy égetőmű felépítése és üzemeltetése legalább kétszer annyiba kerül, mint egy hulladéklerakó. Az újrahasznosító és komposztáló berendezések még a lerakóknál is kevesebb pénzt igényelnek.
7. A hulladékégetők nem váltják ki a lerakókat. Az égetés során keletkező szilárd veszélyes hulladékokat (pl. a salakot) veszélyeshulladék-lerakókon kell elhelyezni.
8. Az égetés központosított hulladékrendszert igényel. A nagy kapacitású égetők működéséhez sok hulladékra van szükség, ezért távolabbi településekről is ide kell szállítani a szemetet. Ez növeli a szállítási költségeket és átrakóállomások építésére is szükség lehet.
9. Az égetés akadályozza az újrahasznosító ipar, az újra-használati rendszerek, valamint a szelektív gyűjtés (ki)fejlődését. Az égetők rendszerint felélik a kommunális hulladékok kezelésére szánt összegeket, így általában kevés pénz marad az átfogó újrahasznosítási és komposztáló programokra. Az égetés egyébként sem igényli a szelektív gyűjtés bevezetését.
10. Az égetők pénzügyi nehézségeiket sokszor a lakosokkal fizettetik meg. Ha egy égetőműbe kevesebb hulladékot szállítanak, mint amekkora mennyiség feldolgozására tervezték, az a kapacitás kihasználatlanságához, azaz gazdaságtalan működéshez vezethet. A „kárt" sokszor a lakosokkal fizettetik meg.
