RMDSZ, ne áruld el Verespatakot

Veszélyek

A. Ipari méretű halászat

Óriási hajók a legmodernebb eszközökkel felszerelve hajszálpontosan bemérik és kifogják a halcsapatokat. Ezek a hajóflották halászatukkal kibillentették az óceánok ökológiai egyensúlyát. Ahogy a nagyobb halak fokozatosan kipusztulnak, a kisebb halak válnak célponttá. (Dr. Daniel Pauly kanadai halászati szakértő szerint ha így folytatjuk, akkor a gyerekeink már csak medúzát ehetnek).


Egyre több ember próbálja kivenni a részét az egyre fogyó halpopulációkból, ezzel is súlyosbítva az óceánok krízisét.

- Túlhalászás

Szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a sárgaúszójú tonhal és az atlanti nagyszemű tonhal 3-5 éven belül örökre kipusztulhat, ha nem állítják meg a halászat jelenlegi mértékét.

Óceánbiológusok szerint a tengerekre jelentett legnagyobb veszély ma a túlhalászás. A hal iránti étvágyunk nagyobb, mint amennyit az óceánok ökológiai határai megengednek. Mindez hihetetlen pusztító hatással van a tenger ökoszisztémájára. A túlhalászás nagyon komoly változásokat idéz elő az óceánjainkban. Nem is említve a tányérunkat, amelyen a tengeri halfilé nemsokára már csak mint drága luxusétel kaphat helyet.

- Nincs esélye a halaknak

A halászati ipar sokkal előbb halássza le a halakat, mintsem hogy az óriási mértékű pusztítás hatásait meg tudnánk jósolni. A halászattal foglalkozó szabályok abszolút mértékben elégtelenek.

A modern halászat valósága az, hogy a halászati flották sokkal több halat fognak ki, mint amit a természet képes visszaállítani. Az óriáshajók, mint úszó gyártelepek még a tengereken képesek feldolgozni a kifogott halakat, becsomagolni és lehűteni azokat. Egyszerűen szólva semmi esélye a halaknak.

- Az óceán egészségének vizsgálata

A legfőbb ragadozók populációinak száma, amely az adott ökoszisztéma egészségének legjobb indikátora, ijesztő mértékben csökkent: az általunk is kedvelt nagyobb halak - pl. tonhal, kardhal, marlin, tőkehal, óriás laposhal, rája, és lepényhal - 90%-át kihalászták az '50-es években kezdődött ipari méretű halászat során. Ezen ragadozó fajok kipusztulása újraszabhatja az egész tengeri ökoszisztéma jelenlegi állapotát, és a kereskedelmileg értékes halakat felváltják a kisebb, planktonevő halak. Elképzelhető, hogy hamarosan halak helyett csak medúzák tömegét fogyaszthatjuk.

Ezek a változások veszélyeztetik a tengeri ökoszisztéma struktúráját és funkcióját, amivel kockáztatjuk azok életét is, akik függnek az óceánoktól.

- A halászat összeomlása

A halállomány kizsákmányolása és helytelen kezelése néhány helyen már a halászat hanyatlását eredményezte. A tőkehal újfundlandi halászata 1992-ben Kanadában 40.000 munkahely végét jelentette. Az Északi- és Balti-tenger tőkehal-állományának csökkenése hasonló jövőt jósol.

Ahelyett, hogy egy hosszú távú megoldáson törnék az agyukat, a nagy halászati társaságok a Csendes-óceán felé kacsingatnak, de ott hiába keresik a megoldást. A politikusok továbbra sem hallgatnak a tudósok azon javaslataira, hogyan kellene a megmaradt halállományt kezelni, és fenntartható módon halászni.


B. Mellé-fogások

A modern halászati módszerek hihetetlen mértékben pazarlóak. A halászhálók minden évben 300.000 bálnát és delfint ölnek meg. A hálókba akadás sok faj számára az egyetlen veszélyforrás. Ezen túlmenően néhány halászati módszer tengeri élőhelyeket is elpusztít, lakóival együtt. A vonóhálós halászat például teljes korallerdőket és más érzékeny ökoszisztémákat pusztít el a tengerek alján. Néhány helyen ez azt jelenti, mintha egy évben többször szántottak volna egy szántóterületen.

Nagyon sok halászhajó más halakat is kifog amellett, mint amire halászik, ezeket sok esetben félholtan vagy holtan visszadobják a tengerekbe. Néhány garnélarákot kereső halászhajó esetében a kifogott mennyiség 90%-a mellé-fogás. Más halászati hajók tengeri madarakat, teknősöket, delfineket pusztítanak el, sokszor óriási mennyiségben.

A mellé-fogással kapcsolatos becslések különböző képet festenek arról, mekkora is a probléma. A legfrissebb riportok szerint a világon az összes mellé-fogás 8%-át kidobják, korábbi adatok negyedére tették ezen állatoknak az arányát. Lehetetlen felbecsülni, valójában mekkora is a probléma.

A tengeri emlősök, madarak, teknősök, cápák és más élőlények véletlenszerű kifogása, vagy mellé-fogása a legtöbb helyen rendkívül komoly gondot jelent. Nemcsak a nem-célállatoknak kell elpusztulni, de azoknak a célfajba tartozó egyedeknek is, amelyek mérete nem megfelelő. Becslések 6.8 és 27 millió tonna hal közé teszik azon tengeri állatok súlyát, amelyeket ebből az okból pusztítanak el egy évben. A két szám közötti hatalmas eltérés rámutat a problémára jellemző óriási bizonytalanságra.

A mellé-fogások mértéke annyira nagy, hogy ez önmagában befolyásolhatja a tengeri ökoszisztémák struktúrájának és funkciójának változását. Mára ezt a problémát az iparszerű halászat egyik legvégzetesebb környezeti hatásaként tartják számon.

- Az áldozatok

A különböző halászati módszerek különböző fajok mellé-fogásához járulnak hozzá. A hálók megfojtják a delfineket és a bálnákat, a fenékzsinóros halászat a madarak pusztulásával jár, a vonóhálós halászat pedig tengeri ökoszisztémákat semmisít meg.

Becslések szerint 100 millió cápát és ráját fognak ki és dobnak vissza évente a tengerbe. A tonhalra specializálódott halászat, amely a múltban nagyon sok delfint pusztított el, még mindig rengeteg cápa haláláért felelős. Körülbelül 300.000 cet pusztul el évente, mert képtelen kiszabadulni a halászhálóból.

A fenékzsinóros, illetve fenékhorgos halászat során alkalmazott speciális halászzsinórok tengeri madarak ezreit pusztítják el. A madarak a hosszú halászzsinór végére akasztott csalétkek miatt buknak víz alá, bekapják azokat a kampóval együtt, majd megfulladnak. Kb. 100.000 albatrosz pusztul emiatt el évente, számos madárfajt sodort a kipusztulás szélére ez a halászati módszer.
A vonóhálós halászat a legdestruktívabb módszer, amellyel felszántják a tenger fenekét, minden ott élő élőlényt letarolva. Ez betiltott halászati módszer, és rengeteg mellé-fogással jár. Egy húzással az aljtengeri élővilág 20%-t tudják eltávolítani.

- Technológia

Több technikai eszközt találtak ki a mellé-fogások csökkentésére. Teknősöket kizáró szerkezetet használ néhány rákra specializálódott halászhajó, hogy megakadályozzák ezen állatok elpusztulását.

A madarak pusztulásának radikális csökkentését a kampók áthelyezésével illetve madárijesztő berendezéseket használatával lehet elérni. A delfinek hálókba akadása más módszerekkel kerülhető el, hálókhoz illesztett függők speciális hangja pedig a ceteket ijeszti el.

Bár ezek a módszerek segíthetnek, a problémát nem oldják meg. Állandó felügyeletre van szükség hatékonyságuk és negatív hatásaik megfigyelésére, ráadásul csak olyan helyeken használják ezeket a módszereket, ahol jól működő halászati vezetőség és ellenőrző hatóságok vannak.

Az egyetlen megoldásnak a mellé-fogások elkerülésére a halászat ellenőrzése lenne. Tengerrezervátumokat kellene létrehozni ebből a célból. A nagy távolságot megtevő fajok (például a tengeri madarak illetve cetek) esetében azonban egyetlen megoldásnak a különösen veszélyes halászati módszerek felfüggesztése lenne.


C. Igazságtalan halászat

Ahogy a hagyományos halászati alapok eltűntek északon, a halászati társaságok egyre inkább Afrika és a Csendes-óceán felé fordultak. A szabályokat semmibevevő kalózhajók a világ legszegényebb régióit fosztják meg bevételeiktől, és veszélyeztetik az élelmiszerhez való hozzájutásukat. A legálisan működő hajók pedig az afrikai és csendes-óceáni államok profitjának csekély részét gyarapítják.

Skócia magas hegységeitől kezdve Chile csendes-óceáni partvidékéig a lazactenyésztés nagy üzlet. Csak Chilében a lazacexportból származó bevétel évente több mint egy milliárd dollár extra profitot eredményez, ami a következő években várhatóan megduplázódik. Az ipari haltenyésztést támogatók régóta hangoztatják, hogy az ún “kék forradalom” olcsó és fenntartható alternatíva a kihalás szélére sodort halfajok fogyasztásával szemben.

A probléma megoldása helyett az északi államok exportálják saját gondjaikat a viszonylag egészséges déli tengerekre. Ezeknek az óceánoknak a jövője, és a part menti közösségek életben maradása egyre inkább a lelkiismeretlen halászflották és a tonhal iránti egyre növekvő vágy könyörületességétől függ.

A nyugat- és közép-csendes-óceáni régió több mint 20 szigetállamnak és a világ leggazdagabb tonhal-lelőhelyének ad otthont. A világ tonhalkészletének több mint a fele, évente kb. két millió tonna ebből a régióból származik. Nemrég vált köztudottá, hogy számos halászott fajt a kihalás szélére sodortunk. A világ még legutolsó, ép előfordulási helyének sorsa megpecsételődni látszik, mert távoli országok illegális, szabályokon kívülálló kalózhalászata annyi halat fog ki az óceánokból, amennyi jólesik neki.

- A csendes-óceáni népek kizsákmányolása

A csendes-óceáni népcsoportok évszázadok óta hagyományos halászati módszerekkel halásznak, amelyek hosszú távon is fenntartható halászatot biztosítanak számukra. Ma egy külföldi és több helyi tulajdonosú, helyi hajókból álló halászflotta 200.000 tonna tonhalat fog ki évente. Egyre növekszik azonban azon hajóflották száma, amik messziről érkeznek a csendes-óceáni régióba, és évente 1.8 millió tonna tonhalat halásznak ki (ami 90%-a az évben kifogott összmennyiségnek). Ahelyett, hogy Kína, Korea, Taivan, Japán, az Egyesült Államok és az Európai Unió, miután saját tengereiket kiürítette, csökkentené halászati kapacitását, egyszerűen továbbáll a Csendes-óceánhoz halászni.

A problémát súlyosbítja, hogy az illegális halászatból a tengerparti közösségek nem profitálnak. A kalózhajók ugyanis semmiféle szabályt nem tartanak be, ezzel is tovább rontva a régió helyzetén.

A Csendes-óceán válaszút előtt áll. Az egyik út a fenntartható és méltányos halászat, amely egészséges tengeri környezetet és virágzó tengerparti közösségeket eredményez. A másik út a tonhalkészlet összeomlásához, valamint a csendes-óceáni régióban élők megélhetésének szűkösségéhez és az élelmiszerellátás csökkenéséhez vezet.


D. Halgazdálkodás

Az akvakultúrát (halak és kagylók tenyésztését) sokan emlegetik, mint a tengeri élelmiszeripar jövőjét. A garnélarákok tenyésztése talán a világ legkárosabb, fenntartathatatlan és igazságtalan halipari tevékenysége. A mangrove erdők tarvágásait, a helyi halászat tönkretételét, gyilkosságokat, és a közösségi földek tönkretételét széles körben dokumentálták szerte a világon.

A lazactenyésztés ugyancsak bizonyítja, hogy az akvakultúra nem megoldás - körülbelül 4 kg vadon fogott hal szükségeltetik 1 kg lazac tenyésztéséhez.

- Lazactenyésztés

A nyugati világban luxuscikként megvásárolható, mesterségesen pirosított lazachús nem tükrözi azt a féktelen pusztítást, amit az iparág okoz a haltenyésztő régiókban. Óriási mértékben növekedve a haltenyésztés a világ halfehérje fogyasztásának 30%-át adja évente. A lacaztenyésztés egyedül felelős számtalan ökoszisztéma és az attól függő életközösségek elpusztulásáért a világ legérzékenyebb tengeri területein.

A lazactelepek velejárója a hálós tartályokban nevelt óriási mennyiségű hal. Egy tipikus telep tucatnyi ilyen tartályt tartalmaz, amiben 10-15.000 darab hal található meg.

- Intenzív etetés

A tenyésztett húsevő halak, mint a lazac vagy a tonhal etetése aláássa azt az állandóan hangoztatott hiedelmet, hogy az ipari méretű haltelepek megoldást nyújtanak a túlhalászásra. A lazac súlyához képest ötször annyi olajos halat, heringet, angolnát, szardíniát, makrélát fogyaszt el, így ezeket tápként kell feldolgozni. Ezeket a halakat szó szerint kiszippantják az óceánokból, megbolygatva a tengeri ökoszisztémát.

Kanada British Columbia tartományában és Chilében egykor gyilkosbálnák, delfinek, fókák és oroszlánfókák uralták a tengerpartokat, ma azonban gyilkosság áldozataivá válnak: a lazactenyésztők kiéheztetik, vagy különböző eszközökkel egyszerűen elűzik őket telepeik megvédése érdekében.

- Betegségek

Mint minden intenzív állattenyésztés, a lazacok túl magas koncentrációja a hálókban kedvez a betegségek terjedésének. Általános gyakorlat, hogy antibiotikumokkal etetik a halakat, hogy ellenállóvá tegyék őket a betegségekkel szemben. Ez azonban antibiotikum-rezisztens baktériumok kialakulásához vezet a tartályok alatti üledékben. Ez a baktérium akár a fogyasztók egészségére is káros lehet. A hálókat általában gyorsfolyású folyók tölcsértorkolataiban helyezik el, így a mérgező üledékek, megmaradt ételgalacsinok, élősködő tetvek, haltetemek, kémiai összetevők és antibiotikumok az egész torkolat ökoszisztémáját elpusztíthatják.

Egy átlagos lazacfarm, amin kb. 200.000 hal él, ugyanannyi szerves ürüléket termel, mint egy 62.000 lakosú város. Ennek a mérgező koktélnak a szabadon eresztése veszélybe sodorja a kisebb, természetben előforduló lazacfajokat, a velük táplálkozó ragadozó halakat, valamint a fenntartható halászati technikákat és a helyi közösségeket.



E. Globális felmelegedés


Az óceánra és az ott élőkre visszafordíthatatlan hatással lesz a globális felmelegedés. Kutatók szerint a felmelegedés során bekövetkező tengeri hőmérséklet-növekedés megemeli a tenger átlagos szintjét és óceánáramlatokat is megváltoztat. A hatásokat már ma is érezni lehet. Egy egész sor tengeri emlős- és halfaj veszélyben van a hőmérséklet emelkedése miatt - egyszerűen nem élik túl a hirtelen megváltozott körülményeket. Ez az okozója például az óriási kiterjedésű korallok kifehéredésének is.

- Óceánáramlatok

A világ óceánjainak vize az ár-apályok, hullámok, és a nagy óceáni áramlatok ("nagy óceáni hajtószíj" elnevezésű tengeráramlási rendszer) erejének hatására állandó mozgásban van (termohalin cirkuláció). Az áramlatok a vízhőmérséklet- és sótartalom-különbségekből alakulnak ki. Legismertebb eleme a Golf áramlat, aminek Európa kellemes időjárása köszönhető. Emellett fontos szerepet tölt be a globális klímában, biztosítja a tápanyagok felfelé áramlását a mély-óceánokból, és elnyeli a levegő szén-dioxid tartalmának egy részét.

- Ami igazán rosszul végződhet

Aggasztó, hogy a legfrissebb tanulmányok arra figyelmeztetnek: a nagy óceáni áramlat lelassult a Skócia és Grönland közötti mélytengeri területen. Több ezer éven keresztül viszonylag megbízhatóan működött, bár a grönlandi és az antarktiszi jégminták vizsgálata azt mutatja, hogy ez nem mindig volt így. A távoli múltban a hajtószíj változásait hirtelen klímaváltozások okozták.

Az északi-sarki jég felolvadása és a növekvő esőzések miatt az óceán sótartalma hígul - ez kikapcsolhatja, lelassíthatja az áramlatokat, de a hajtószíj útvonalát is megváltoztathatja. Az ezt követő drasztikus hőmérséklet-csökkenés tönkretenné Európa mezőgazdaságát és klímáját, valamint hatással lenne más tengeráramlatokra és a Föld hőmérsékletére is.

- Tengerszint növekedés

Ebben az évszázadban 9-88 cm közötti tengerszint-változás várható, amit az üvegházhatást növelő gázok kibocsátásának köszönhetünk. Ez körülbelül fele arányban származik a jégtáblák olvadásából, fele arányban pedig az óceánok termális tágulásából (a víz tágul, ahogy melegszik).

Még a viszonylag mérsékelt tengerszint-növekedés is nagy pusztítást fog okozni. A tengerparti áradások, viharok és az azt követő eróziók, az édesvízkészletek sóval való szennyeződése, valamint a mezőgazdasági területek és mocsarak elárasztása mind egy kismértékű tengerszint-emelkedés következményei. A szigeteken és tengerpartokon élő milliók számára az édesvízkészletek, korallok, és élőhelyük elvesztése súlyos gondokat fog okozni.

- A nyugat-antarktiszi jégtábla

Négy évvel ezelőtt általánosan elfogadott volt, hogy a nyugat-antarktiszi jégtábla stabil, de a váratlan olvadások megkérdőjelezték a tudósok ezen állásfoglalását. 2002-ben a Larsen B jégtáblából egy hónap lefolyása alatt 500 milliárd tonnányi jég olvadt ki, aminek nagysága London területének kétszerese volt. Ez nem járult hozzá a tengerszint növekedéséhez, hisz ez egy úszó jégmező volt, ennek ellenére egy nagyon erős figyelmeztetést kaptunk, milyen hatásai is vannak a felmelegedésnek.

2005-ben a britek antarktiszi kutatásai megállapították, hogy az antarktiszi gleccserek 87%-a visszahúzódott az elmúlt 50 évben. Az elmúlt öt évben a gleccserek átlagosan 50 métert rövidültek egy év alatt.

A nyugat-antarktiszi jégtábla olvadása potenciálisan további hat méterrel emelné meg a tengerszintet. Bár egyelőre kis esélyt adnak egy ilyen történésnek, legutolsó kutatási eredmények újabb bizonyítékokkal támasztják alá, hogy masszív jégdarabok leválása várható.

- A grönlandi gleccserek

2005 júliusában a Greenpeace Arctic Sunrise nevű hajóján dolgozó tudósok hatalmas felfedezést tettek: a grönlandi gleccserek soha nem tapasztalt gyorsasággal olvadnak. Még egy bizonyítékkal több, hogy a globális felmelegedés már nem a horizonton van, hanem az orrunk előtt.

A felfedezések rámutattak, hogy a Kangerdlugssuaq nevű, Grönland keleti oldalán található gleccser évi 14 kilóméteres rövidülésével egyike a világ leggyorsabban visszahúzódó gleccsereinek. Ez a gleccser 40 stabil év után kezdett hirtelen visszahúzódni 2001-ben, 5 kilóméterrel.

A masszív grönlandi jégtábla a világ édesvízkészletének 6%-t köti le. Ha Grönland teljesen elolvadna, a világ tengerszintje körülbelül 6 méterrel emelkedne. Másfél méteres emelkedésnél már New York, Amsterdam, Velence és Banglades is folyamatos árvizekkel küzdene.

A Kangerdlugssuaq gleccser aggasztóan gyors olvadása azt jelzi, hogy Grönland teljes olvadása sokkal gyorsabban bekövetkezhet, mint azt korábban sejtettük. Minden ma létező klímaváltozással kapcsolatos tudományos becslés lassabb olvadást jelzett előre. Ez az újabb bizonyíték arra figyelmeztet, hogy a globális felmelegedés sokkal nagyobb és gyorsabb, mint korábban gondolták.

- Az élőhelyek elvesztése

A hőmérséklet emelkedése az egész tengeri élelmiszerláncot érinti. Például a fitoplanktonok, amelyeket a krillrákok is fogyasztanak, jég alatt fejlődnek. A jég borítottságának csökkenésével a krillrákok száma is csökken - mivel számos bálnafajta táplálkozik krillrákokkal, a rákok számának csökkenése a bálnák életben maradását is veszélyezteti.

A bálnák és a delfinek magas hőmérséklet esetén elpusztulnak. Az óriásbálnákat az is fenyegeti, hogy az olvadó jégtáblák miatt elveszítik táplálkozási helyeiket a déli óceánokban az Antarktisz környékén. Tengeri állatok több faját veszélyezteti a teljes kihalással a hőmérséklet növekedése - egyszerűen nem élik túl a melegebb vizekben. Néhány pingvinpopuláció száma az Antarktiszon az élőhely csökkenése miatt már 33%-kal csökkent.

A tengeri állatok egyre gyakoribb betegségei szintén a víz hőmérsékletének növekedésével hozhatók összefüggésbe.


F. Szennyezések

Egy másik, szintén ember okozta súlyos hatás az óceánok és tengerek szennyezése. A leglátványosabbak és legismertebbek közülük az olajszállító hajók balesetei. A balesetek mértéke és a következmények látványossága ellenére a tengerbe jutó szennyező anyagok mennyisége eltörpül a más forrásokból származó szennyezésekhez képest. Ezek közül kiemelendő a háztartási és ipari szennyvíz, a bányászatból, mezőgazdaságból eredő mérgező anyagok és vegyszerek, radioaktív szennyezések, robbantások és különböző anyagok tengervízbe eresztése.

2050-re a Föld népessége elérheti akár a 12 milliárdot is. 60%-uk a tengerektől csupán 60 kilóméterre fog lakni. A népességet ellátó mezőgazdasági és ipari tevékenységek számának növekedése óriási nyomást jelent a tengerparti területekre.

- A szennyezések és a tenger

Nemcsak olajkatasztrófákról és illegálisan a tengerbe öntött szemétről van szó. A szárazföldi eredetű szennyező források 44%-ban, az atmoszféra pedig 33%-ban járulnak hozzá a tengerbe kerülő szennyezések mennyiségéhez. Ehhez képest a tengeri közlekedésből származó veszélyes anyagok csupán 12%-t adják az össz-szennyezéseknek.

A szennyezések hatásai különbözőek. A háztartási hulladékokból és a mezőgazdaságból származó szervesanyag-szennyezések veszélyes algásodást idéznek elő a tengerparthoz közeli vizekben. Amint az algák elpusztulnak és rothadásnak indulnak, a víz oxigéntartalmát használják fel. Ez sok helyen ún. halott zónákhoz vezet, ahol a víz oxigéntartalma olyan szintre csökken, ami már képtelen fenntartani a tengeri életet. Az ipari szennyezések szintén hozzájárulnak a halott zónákhoz, hisz bomlásuk során elveszik a víz oldott oxigéntartalmát.

A tengerek radioaktív szennyezésének több oka van. A múltban a nukleáris fegyverek tesztelései okozták a legnagyobb bajt. Az atomerőművek normális működése szintén hozzájárul a tengerek szennyezéséhez, de a legnagyobb radioaktív elemekkel való szennyezés eredete a nukleáris fűtőanyag újrafeldolgozó üzemeihez kapcsolható a franciaországi La Hague-ben és az angol Sellafieldben. Ezek a kibocsátások hatalmas területeken okoztak széleskörű pusztítást a tengerek élővilágában; a radioaktív anyagokat egészen a nyugat-grönlandi partokon talált tengeri algában és Norvégia partjainál is ki lehetett mutatni.

- Veszélyes kémiai anyagok

Az emberek által okozott szennyezések során a legkülönfélébb összetevők kerültek óceánjainkba. Ma világszerte kb. 63.000 kémiai anyagot használnak.

Ezen anyagok közül 4500 a különösen veszélyes kategóriába tartozik. A legismertebbek a POP-ok, amelyek tartós szerves szennyező anyagok: nem bomlanak le, és hajlamosak felgyülemleni az élőlények sejtjeiben. Hormonális zavarokat okoznak, amelyek aztán reprodukciós problémákhoz valamint rákos megbetegedésekhez vezethetnek, gyengítik az immunrendszert, és kárt tehetnek a gyerekek fejlődésében. A POP-ok hosszú távokat is képesek megtenni az atmoszférában, és a hidegebb régiókban lerakódnak. Ennek köszönhetően a szennyeződések eredetétől távoli Északi-sarkon élő Inuit népcsoport egyike a Föld legszennyezettebb embereinek, hiszen ők elsősorban zsírban gazdag tengeri táplálékot vesznek magukhoz. A POP-ok közé sorolhatóak a rendkívül veszélyes dioxinok, a PCB-k, és számos vegyszer, mint például a DDT és a dieldrin. Ezek a kémiai anyagok a felelősek azért, hogy számos jegesmedve-populáció képtelen a normális szaporodásra.

- POP-os halat eszel ma estére?

Ijesztő, hogy a mérsékelt övi emberek által fogyasztott tengeri halakat is érintik a POP-ok. Az olajos halak testében hajlamosak felgyülemleni a POP-ok, amik aztán az emberi szervezetbe kerülnek. Amikor az olajos halakat feldolgozzák és más állatok etetésére használják húsukat, valamint a belőlük nyert olajat, a veszélyes anyagok újból a fogyasztók tányérjára kerülhetnek. Bizonyos országokban a tenyésztett halakat és kagylókat, teheneket, disznókat és baromfit is hallal etetik, ami a POP-ok emberi szervezetbe kerülésének újabb forrása.

- Bányászat

A fémek bányászatából, gyártásából és feldolgozásából származó szennyezések károsak a tengeri élőlények egészségére, és azok közül többet emberi fogyasztásra alkalmatlanná tesznek. Az emberi tevékenységek hatása óriási: az iparban használt higany, és annak környezetbe eresztése négyszer akkora, mint a természetes folyamatok, például erózió által kijuttatott higanymennyiség.

- Olaj

Az olajtankerek balesetei és a tankerhajók a nyílt  vízen való tisztítása a szennyezések leglátványosabb és legismertebb formái. A rövid távú és látványos negatív hatásokon kívül súlyos hosszú távú hatásokról is beszélni kell. 15 évvel az Exxon Valdez 1989-es alaszkai olajkatasztrófája után  még mindig számos biológiai hatást lehetett érzékelni. A Prestige 2002-es spanyolországi balesete óriási gazdasági kárt okozott: több mint 100 francia és spanyol strandot szennyezett be, és gyakorlatilag megölte a helyi halászatot.