Bálnák

A XX. század valamennyi bálnafaj végzetévé vált. A gyors hajók, a korszerű vadászeszközök (robbanószigony) és az 1925-től tengerre bocsátott feldolgozóhajók néhány évtizeden belül a kihalás szélére sodorták ezeket az érzékeny óriásokat. Azóta több mint 2,5 millió állat esett áldozatául a nagyszabású tengeri mészárlásoknak.

A tudományos vizsgálatok azt igazolják: a bálnák túlélését csak az biztosítaná, ha vadászatukat örökre betiltanák.

Aktivistáink 1975 óta tudósítják a világot a mészárlásokról, és ha kell, életük kockáztatásával állnak a bálnavadászok útjába, vagy kitartóan akadályozzák a feldolgozóhajók munkáját. Az aktivisták csónakjaikkal a szigony és a bálna közé manővereznek, vagy odaláncolják magukat a feldolgozóhajók rámpájához. A cetek (bálnák és delfinek) nem halak, hanem éppúgy, mint mi, emlősök, és tüdővel lélegeznek. A ceteket fogazatuk alapján különböztetik meg. A szilás cetek az óceánok legapróbb élőlényeivel, planktonokkal, krillekkel (apró rákokkal) táplálkoznak, a fogas cetek pedig halakat fogyasztanak. A cetek elevenszülők: két-három évente, 12-15 hónapos terhesség után egy borjút hoznak a világra, ezért nagyon lassan szaporodnak. Ez az egyik legfőbb akadálya a múlt században a pusztulás szélére sodort bálnanépesség regenerálódásának. A cetek élettartama fajtától függően nagyjából megegyezik az emberi élet hosszával, azaz 80 éves korig is élhetnek. Kommunikációjuk fejlettségét mutatja, hogy - csakúgy, mint az ember - képesek nemcsak egymással, de egymásról is kommunikálni, információt továbbítani. Tudományos kísérletek bizonyítják, hogy felismerik önmaguk tükörképét, fájdalmukban pedig képesek sírni. Memóriájuk fejlettségét bizonyítja, hogy évtizedekig elválasztott családtagjaikat képesek felismerni hang alapján.

Igen. Az ózonlyuk növekedése a planktonok fotoszintézisére gyakorolt hatása révén a biomassza-termelődés csökkenését eredményezi, és felborítja a planktonállatok társulásainak egyensúlyát, illetve csökkenti a peték és a lárvák túlélési valószínűségét. A táplálékmennyiség csökkenése tovább rontja a bálnaállomány regenerálódási esélyeit.

Az általános légköri felmelegedés a szélviszonyok és a víz hőmérsékletének, ill. sótartalmának megváltozása révén erőteljesen befolyásolja a tengeri áramlatokat, a víz rétegződését és a jégképződést. Mindez - különösen a sarki területek jegének fokozott olvadása - nagymértékben megváltoztatja a cetek fő táplálkozási és szaporodási helyeinek környezeti feltételeit.

A szennyezések hatása nem korlátozódik forrásuk területére, mivel az áramlatok a világ minden részére eljuttatják azokat. A vízben található mérgező anyagok (vegyi anyagok és radioaktív szennyeződések) a táplálékláncon keresztül bejutnak a cetek szervezetébe, és ott (elsősorban a zsírszövetekben) felhalmozódnak. A mérgezés immunrendszeri és szaporodási zavarokat okoz.

Az óceánok zajterhelésének megnövekedése, különösen az ipari tevékenység (olajkutatások) és az alacsony frekvenciájú aktív hangradar (szonár) katonai alkalmazása károsan hat a cetekre.

A cetek egyik legfontosabb érzéke a hallás. Így a mesterséges zajok a cetek által keltett hangok elfedésével megzavarják azok kommunikációját és tájékozódását, súlyosan károsítva ezzel hallásukat.

Szakértők elsősorban a zajszennyeződésnek tulajdonítják ezt a viselkedést, aminek a hallás megromlása következtében kialakuló tájékozódási zavar lehet az oka. Lehetséges okként felmerül a Föld mágneses mezőinek változása és a családfő megbetegedése miatt bekövetkezett eltévedés.

A tengerek halállományával való rablógazdálkodás válságba sodorta a tengeri élőrendszereket. A túlhalászás két hatalmas veszélyt jelent a cetek számára. Az egyik az óriási vonóhálókba való belegabalyodás, ami rövid időn belül fulladásukat okozza, a másik, hogy a halászok versenytársat látnak a halakkal táplálkozó cetekben és megölik őket.

A legnagyobb veszély azonban a bálnák vadászata. Évtizedek túlzott és ellenőrizetlen bálnavadászata után 1986-tól nemzetközi bálnavadászati moratórium van érvényben. Ennek ellenére becslések szerint a három bálnavadász ország (Japán, Norvégi és Izland) több ezer tengeri emlőst öl meg kereskedelmi illetve tudományos célból. Az évről évre elejtésre kerülő állatok ráadásul a különösen veszélyeztetett fajokból kerülnek ki, mint pl. a csukabálnák, óriás ámbrás cetek, trópusi bálnák és a már csak néhány száz egyedet számláló szürke bálnák. Japán tudományos célokra hivatkozik, de köztudott, hogy évente mintegy kétezer tonna bálnahús kerül az üzletekbe.

Nemrégiben az izlandi halászati minisztérium bejelentette, hogy 17 év után engedélyt ad bálnák leölésére, kereskedelmi céllal. 39 bálna, köztük kilenc veszélyeztetett barázdás bálna kifogására bólintott rá a minisztérium, annak ellenére, hogy a bálnalesre épülő turizmus sokkal több bevételi forráshoz juttatja az országot. Már több mint 80.000 ember írta alá a Greenpeace petícióját, amellyel a bálnavadászat ellen tiltakoznak. Az izlandi döntés előtt csupán Norvégia hagyta figyelmen kívül a nemzetközi bálnavadászati tilalmat azzal, hogy több mint 700 bálnát öl le évente kereskedelmi céllal. Japán tudományos kutatásokra hivatkozva vadászik bálnákat. Ez tulajdonképpen a japán bálnavadászat fedőneve, a bálnavadászat 1986-os betiltásakor választották ezt a kiskaput. A hivatalos verzió szerint a bálnák esetenkénti elejtése abból a célból történik, hogy tanulmányozzák testfelépítésüket és a környezet változásainak hatását a szervezetükre. Évente közel ezer bálnát ejtenek el tudományos vadászat ürügyével. Az így elejtett bálnák húsa jellemző módon az éttermekben, konzervdobozokban és újabban kutyaeledelekben köt ki.

1946-ban lépett szövetségre 14 bálnavadászattal foglakozó ország, és megalapította a Nemzetközi Bálnavadászati Tanácsot (IWC). A társulás célja az volt, hogy a „bálna, mint erőforrás” ügyét jobban kezeljék. A Nemzetközi Bálnavadászati Tanács (IWC) 1986-ban betiltotta a bálnák kereskedelmi célú vadászatát, és nyolc évvel később a déli-sarki tengerek területeit - a bálnák háromnegyedének táplálkozási területét - vadászatmentes övezetté nyilvánította. A megállapodást Japán és Norvégia folyamatosan megszegi.

Az IWC-nek jelenleg közel 60 tagja van. Részben a Greenpeace munkájának eredményeként sokan léptek be az IWC-be - köztük olyan kis országok, mint Finnország, Monaco, és Magyarország is - hisz minden tagországnak egy-egy szavazata van. A tagság elsősorban azért nagyon fontos, mert a mi szavazatunk segíthet megakadályozni, hogy a szervezet feloldja a bálnavadászatra 1986-ban elrendelt tilalmat. A Greenpeace-nek megfigyelői státusza van a szövetségben.

Japán folyamatosan különböző kereskedelmi előnyökkel kecsegteti azokat az országokat, akiket maga mellé próbál állítani. A japán kormány csak a 2001. évben 52,6 millió euró fejlesztési segéllyel "támogatta" a számára fontos IWC tagállamokat. Emellett arra törekednek, hogy hasonló módszerekkel új tagokat léptessenek be a Tanácsba, akiknek a "fejlesztési segélyek" mellett a tagsági díját is kifizetik. A nagyszabású szavazatvásárlások célja, hogy az IWC feloldja, illetve gyengítse a bálnavadászatra vonatkozó tilalmat. Mára Japán közel 30 ország szavazatát vásárolta meg, így például Mongólia, Panama, Guinea, Gabon, Benin, és Antigua is feliratkozott a csatlós országok szégyenlistájára.

Sikerrel zárult a Greenpeace 2003-ban Magyarországon indított bálnakampánya. Magyarország 2004 június elsején csatlakozott a Nemzetközi Bálnavadászati Tanácshoz (IWC), és képviselteti magát a Tanács évente megtartott közgyűlésein. Magyarország minden eddigi szavazatával a bálnavédelem mellett voksolt.