GM: kérdések és válaszok
K: Mi a Greenpeace véleménye a genetikai módosításról?
V: A Greenpeace ellenzi a genetikailag módosított organizmusok/szervezetek (GMO-k) környezetbe való kibocsátását. A GMO-k szabadba történő kieresztése ugyanis anélkül történt, hogy azok környezetre és az emberi egészségre gyakorolt hatásait alaposan megvizsgálták volna. A Greenpeace nem kampányol a GMO-k zárt környezetben való használata ellen, vagyis nem ellenzi azok orvosi alkalmazását, feltéve, ha az nem vezet a módosított szervezetek kibocsátásához.
K: Mi az a génmódosítás? Miben különbözik a géntechnológia a hagyományos növénytermesztéstől?
V: A génmódosítással elérhető, hogy idegen géneket juttatunk be más élőlények DNS-ébe, amik általában egy kedvező tulajdonságot hivatottak meghatározni (a legtöbb esetben a gyomirtóval szembeni ellenálló képességet). A bevitt gén véletlenszerűen, előre meg nem határozott módon ékelődik be az új élőlény génjei közé. A beékelődés helye befolyásolja, hogy az új gén milyen kölcsönhatásba lép más génekkel. A gének kölcsönhatásiról viszont alig tudunk valamit.
A mezőgazdasági géntechnológia a természetben vissza nem fordítható változásokat idéz elő, melyeknek előre ki nem számítható hatásai lehetnek a környezetre, egészségünkre, és a társadalomra nézve. A hagyományos növénynemesítéssel ellentétben a génmódosítás bármely élőlény génjét képes bejuttatni egy másikba. Ezáltal baktériumok, vírusok, növények és állatok génjeit tudják beilleszteni a szójabab, repce, kukorica, vagy gyapot növényekbe. Ezzel a technológiával újfajta élelmiszereket gyárthatnak, amelyek a természetben soha nem létezhettek volna – kukorica, amely saját rovarirtóját termeli, szójabab, amely rezisztenssé vált gyomirtóval szemben. A géntechnológiával át lehet lépni a fajok közti természetes, az evolúció több tízezer év alatt felállított határait, és törzsfejlődési szempontból távol álló fajok génjeit egyesítheti. A hal és az eper nagy valószínűség szerint sosem párosodna a természetben, a laboratóriumokban viszont a halból nyert gént beültetik az eperbe és egy teljesen új élőlényt kreálnak. Géntechnológiával növények, állatok, sőt emberek génjeit is lehet manipulálni.
Amikor kiengedik ezeket a manipulált, újfajta élőlényeket a természetbe, ott azok tetszés szerint szaporodhatnak - sem megállítani, sem visszahívni nem lehet őket. Olyan folyamatról van tehát szó, amelynek hatásait még nem ismerjük. Egyet azonban biztosan tudunk róla: visszafordíthatatlan. Hosszú távú hatásairól sem lehet még tapasztalatunk, hiszen csak a ’90-es évek vége felé kezdték el a GM növényeket nagy mennyiségben termeszteni.
K: Veszélyesek-e a GM növények?
V: Eddig még nem sikerült bebizonyítani, hogy a GM növények biztonságosak. A durva beavatkozás, mellyel bejuttatják a gént egy másik élőlény DNS-ébe (ún. génpisztollyal belövik), kiszámíthatatlan, hiszen nem tudják meghatározni, hogy hová fog kerülni, és ott milyen más génekkel fog kölcsönhatásba lépni. A bejutó gén kémiai folyamatokat zavarhat meg a sejtben, ami a sejt funkcióinak instabilitásához vezethet. A GM növények ezáltal ismeretlen, vagy előre nem kiszámítható fehérjéket, mérgező és allergiát okozó anyagokat termelhetnek.
A génmódosított növények ma olyan baktériumokból és vírusokból nyert géneket tartalmaznak, amelyek soha nem voltak az emberi táplálék részei. Az ilyen és ehhez hasonló növények potenciális allergenitását nem vizsgálták, sőt nem is tudják, miként lehetne azt kimutatni. Ezenkívül komoly aggodalomra ad okot az antibiotikummal szembeni rezisztenciát kiváltó GM növények jövője, hisz azok előidézhetik az emberek és állatok gyógyítására használt antibiotikumokkal szembeni ellenálló képességet a szervezetben. Az antibiotikum-rezisztenciát kiváltó gén használata a géntechnológiai-alapú növénytermesztésben szükségtelen, viszont veszélybe sodorja az orvostudomány egyik legnagyobb felfedezését.
K: A géntechnológia nem egy pontos, precíz, jól kiismert technológia?
V: A géntechnológia, amit ma használnak növényeink módosítására, egy teljesen pontatlan és véletlenszerű folyamat. A géntechnológia durva beavatkozás, melynek során a növény saját DNS-ének darabkái átrendeződhetnek, vagy eltűnhetnek. Többszörös génmásolatokat és a beillesztett gének töredékeit megtalálták már GM élelmiszerekben, mint például a kereskedelmi forgalomban is kapható szójában és kukoricában. Alig, vagy egyáltalán nincs is tudományos adat arra vonatkozóan, hogy az eljárásnak milyen hatása van a DNS-re, az élőlény egészére, illetve az utódokra. A mai technológia egy újfajta gén beültetését jelenti egy másik élőlénybe, és bár ismerjük magát a beültetett gén szekvenciáját és legfőbb hatását, a folyamat maga teljesen pontatlan, ami a gént előre ki nem számítható pozícióba helyezi. A tudomány mai állása nem teszi lehetővé, hogy megszabjuk a beültetés pontos helyét.
A DNS egy komplex molekula, melynek részletes működését még nem igazán értjük. Nem tudjuk például a molekula felépítésének génexpresszióra (vagyis hogy a gén hogyan fejezi ki magát) gyakorolt hatását. Azzal mindenestre már tisztában vagyunk, hogy a gén DNS-ben való elhelyezkedése hatással van funkciójára. Mivel nem tudjuk meghatározni, hogy a beültetett gén hova kerüljön, az ismeretlennel játszunk, hiszen a beépülés helye szabja meg az adott gén működését.
Következésképp legfeljebb saccolni tudjuk a géntechnológia DNS szerkezetére gyakorolt hatásait, illetve a gének pontos szerepét és hatását az élőlény egészére. Ugyan a biotechnológiát pártolók azzal védekeznek, hogy a komoly kémiai zavarokat okozó GMO-kat a szervezet úgyis megsemmisíti, a számos negatív hatás akár több év, vagy generáció múlva jelentkezhet.
K: Nem igaz az, hogy a génmódosítás egy zöld technológia, mely kevesebb növényvédő szer használatot igényel?
V: A biotechnológiai cégek azt próbálják elhitetni az emberekkel, hogy a génmódosított növénytermesztés sokkal jobb a környezetnek, mivel kevesebb vegyszert kell alkalmazni. Ez azonban nem igaz: ezek a világ legnagyobb vegyipari cégei, akik saját növényvédő szereik eladását növelik azzal, hogy arra ellenállóvá tett vetőmagokat árusítanak a gazdáknak. (A gazda tehát kénytelen lesz a GM vetőmag vásárlásánál a cég által gyártott gyomirtót is használni.)
8200 egyetemi szárazföldi kísérlet felmérése azt mutatta, hogy a GM szója termesztéshez 2-5-ször annyi gyomirtót használtak, mint a hagyományos szójaültetvényeken. A mai génmódosítással növényeket tesznek ellenállóvá saját növényvédő szereikkel szemben. Mivel ezek a növények csak a cég által előállított szerre immunisak, így azok használata így elkerülhetetlen. Az USA Mezőgazdasági Minisztériumának négy éves felmérései bizonyítják, hogy a Roundup-Ready Monsanto-féle génmódosított szója 11.4%-kal több növényvédő szert igényel, mint a nem génmódosított fajta.
Továbbá a rovarirtó szerre ellenállóvá tett kukorica és gyapot által termelt Bt-toxin csak bizonyos rovarokat képes elpusztítani (a kukoricabogarat, valamint nem kívánt hatásként sajnálatosan a Monarch pillangót és a nappali pávaszemet), másféle, sokszor agresszívabb rovarirtó szereket is kell használni.
K: A géntechnológia viszont válasz a világ éhezőinek, nem?
V: Ez egy teljesen elképesztő állítás, ami arra a hamis hiedelemre épül, hogy az éhség a világ népesség és az élelmiszermennyiség közti szakadék miatt van. „A világon van annyi élelmiszer, ami elég lenne a Föld egészének, sőt még többet is tudnának termelni” – állítja Jacques Diouf, az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezetének (FAO) elnöke.
A FAO nemrégiben megjelent tanulmánya szerint (amely nem vette figyelembe a géntechnológiai alapú mezőgazdasági termésformát) 2030-ig tovább növekszik az élelmiszertermelés a világon, és az mindig felül fogja múlni a Föld lakosságát. Az éhezés fő indoka - ahogy azt a tanulmány is megerősíti – a szegénység, és az élelmiszer-hozzáférés nehézségei.
Eddig a génmódosított terményeket csak növényvédő szerekre tették ellenállóvá. A különleges tulajdonságokra génmódosított terményeket egyelőre még csak laboratóriumokban kutatják, és egyáltalán nem biztos, hogy a gyakorlatban használhatók lesznek. A nagyobb tápértékkel bíró növények hipotézise nagyon is vonzó, viszont gyakorlati eredménye ennek sincs.
A GM technológián és vetőmagokon levő szabadalmi jog miatt viszont a gazdáknak többet kell fizetni a vetőmagokért, sőt az előző évből megmaradt vetőmagokat sem használhatják fel - minden évben újakat kell venniük. Ezek az áraikat is megnövelik, a harmadik világ szegényei számára megfizethetetlenné téve azokat.
A Greenpeace, az Oxfam és más szervezetek a www.farmingsolutions.org weboldalon számos példával mutatnak rá olyan gazdálkodási formákra a világ különböző részein, melyek szociális és környezetvédelmi szempontból is fenntarthatóak.
K: Miért ne lenne jó a géntechnológia a gazdáknak?
V: 33 amerikai és kanadai mezőgazdasági egyesület küldte szét a világon azt a figyelmeztetést, hogy a géntechnológia-alapú növénytermesztés nagyban növelte a termelők függőségét és gazdasági bizonytalanságát szerte az USA-ban.
A GM vetőmagok ára jelentősen magasabb, mint a hagyományos vetőmagoké, ami mellett a gazdáknak egy ún. technikai díjat is kell fizetniük. Így a GM vetőmagok ára 25-40%-kal magasabb, mint a nem génmódosított változaté.
A természetben viszont a hagyományos, vagy biogazdálkodással foglalkozó gazdák földjeire is kerülhetnek átporzással génmódosított pollenek (génszennyezés). Ezek a gazdák így bár akaratukon kívül, de jogtalanul termesztenek génmódosított növényeket. A biotechnológiai cégek rátalálnak ezekre a növényekre, és a szabadalmi jog megsértése ürügyén pert indítanak a gazdák ellen. Az USA-ban és Kanadában a Monsanto cég perek tucatjai nyerte már így, kötelezve a tehetetlen termesztőket, hogy fizessék ki az akár 400 000 dolláros bírságot.
A hagyományos gazdálkodást folytatók génmódosított növényeket találhatnak szántóföldjeiken, amelyek irtására igen toxikus növényvédő szereket kell használni (például atrazint, amit az EU-ban már betiltottak), hisz ezeket ellenállóvá tették egyes gyom-, vagy rovarirtókkal szemben.
Abból is származik továbbá gazdasági kár, hogy a génmódosított terményeknek nincs export piaca. Az amerikai génmódosított kukorica és a kanadai génmódosított repce exportja az EU-ba néhány év alatt szinte a nullára redukálódott. Az ázsiai piacok szintúgy egyre keményebben lépnek fel a GM élelmiszerimportok ellen.
K: Mik azok a Bt növények? Mik a veszélyeik?
V: A Bt növények azok, amelyeket ellenállóvá tettek valamely rovarral szemben egy, a természetben is előforduló baktérium (Bacillus thuringiensis, röviden Bt) génjének a növénybe való fecskendezésével. Így ettől fogva az állandóan egy Bt-toxin nevű, egyes rovarokra mérgező anyagot termel majd. Bt kukoricát, gyapotot és burgonyát termeltek már nagyobb mennyiségben, legfőképpen az USA-ban.
Cáfolhatatlan tudományos adatok támasztják alá, hogy a célrovarok képesek rezisztenciát kifejleszteni a Bt-t tartalmazó génmódosított kukoricával szemben. A rezisztencia kifejlődése azt jelentené, hogy a Bacillus thuringiensis méreg elvesztené hatékonyságát, mely leginkább a biogazdálkodókat érintené, akik sok éve sikeresen használják a Bt baktériumot, mint bio (organikus) rovarölőszer. Ezért szinte elkerülhetetlen lenne egy új, sokkal mérgezőbb kémiai rovarölőszer használata. Kutatások arra is utalnak, hogy a génmódosított Bt növények károsak lehetnek azon élőlényekre is, amelyek a méreganyagnak kitett kártevőkkel táplálkoznak.
K: Mi az az ’arany rizs’? Tényleg megmentheti-e az A-vitamin hiányban szenvedő gyerekeket a vakságtól?
V: Az ’arany rizst’ azért fejlesztették ki a laboratóriumokban, hogy A–vitamint termeljen. A fejlesztők szerint megoldhatja azt a problémát, hogy a fejlődő országokban egyre több gyermek vakul meg az A-vitamin hiánya miatt. Szerintük a kutatás a végére ért és elkezdhetik a vetést; anélkül, hogy megértették volna az egészségügyi és környezeti hatásait. Valójában az ’arany rizs’ egy kutatási projekt, és az állítás, hogy már átment volna kockázati felméréseken, nem fedi a valóságot.
Az ’arany rizs’ a legdrágább, legkevésbé kifejlesztett és ökológiailag legveszélyesebb módja annak, hogy a szegény országok A-vitamin hiányát orvosolja. Hosszabb távon nagyon kockázatos lenne az egy-termény-megközelítés az élelmiszerek biztonsága szempontjából. Az ’arany rizs’ nem ad választ a vitaminhiány alapvető problémájára, és az a feltevés miszerint megoldana egy ilyen súlyos egészségügyi problémát, túlságosan is optimista; az alapvető probléma a szegénység és az egyoldalú táplálkozás.
Az ’arany rizs’ nagy méretekben való termesztése tovább növelné az alultápláltságot, és aláásná az élelmiszerbiztonságot az egy terményen alapuló táplálkozási mód támogatásával. A megoldáshoz a változatos és többféle vitamint tartalmazó élelmiszerek fogyasztásának előmozdítása szükséges, amely más betegségek kialakulását is megakadályozhatná.
K: A Greenpeace ellenzi a géntechnológiát az orvosi kutatásban?
V: A Greenpeace szakértelme a környezetvédelem területére terjed ki, azaz a génmódosított növények környezetbe való kiengedését ellenzi. Orvosi kérdésekben nincs szaktudása, ezért nem is kampányol a géntechnológia orvosi területen való használata ellen (amíg persze azt zárt rendszerben tartják). Az óriási méretű géntechnológia-alapú növénytermesztéssel szemben a molekuláris biológia a génmódosított mikroorganizmusokkal dolgozik, melyek nem járnak a környezetbe való kibocsátással.
A géntechnológia az orvosi kutatásokban, a gyógyászatban és a gyógyszeriparban való felhasználása jobban ellenőrizhető és a profitszerzésen kívül célja az emberi szenvedés enyhítése is. Maga a módosítás tovább nem örökíthető, a genetikai betegségek gyógyítása pedig a beteg beleegyezésével történik. További jelentős különbség, hogy a GMO-k orvosi felhasználásakor alapos gyógyszeripari ellenőrző kísérleteket végeznek el. A tudományos fejlődéssel óriási lehetőség nyílik meg előttünk a természetet jobb megismerésére és újfajta gyógyszerek kidolgozására (emellett azonban fontos etikai szempont, hogy mindez az állatok szenvedése nélkül történjen).
Linkek
http://weblog.greenpeace.org/ge/links.html