Zengő

A Greenpeace 2003 óta vett részt aktívan a helyi lakosok és más civilek Zengőért folytatott küzdelmében.

Az alábbiakban Csáki Roland, akkori kampányszervezőnk beszéde olvasható, amelyet a győzelem utáni időkben összefoglalásként mondott el.

Köszönetnyilvánítás, de nem búcsúzás

Számomra - és a Greenpeace sok más tagjának is - az utóbbi néhány év alatt a Zengő szó újabb jelentéssel gazdagodott. Mostantól nem csupán egy hegyre, vagy éppen gyermekkorunk könyvére, a Zengő ABC-re gondolunk majd hallatán, de még inkább az összefogás, a bátor kiállás, és környezettünk védelme jut majd eszünkbe e szóról.

Közhelyként hangzik talán, de életre szóló élménnyel lettem gazdagabb. A Greenpeace kampányszervezőjeként nem az első és valószínűleg nem is az utolsó környezetvédelmi ügyem a Zengő. Mégis más, mégis több mindegyiknél. Miért? Mert láthattam településeket összefogni, egymástól térben és gondolkodásban igen távol álló embereket összegyűlni a barikád azonos oldalán. Láthattam, mire képes egy nemes ügy és a -20 fokos hideg. Láttam, amint a hegytetőn eltöltött dermesztő éjszakák férfivá érleltek ifjoncokat, vagy ahogy „reménytelenül városi fiatalok” kitanulták az erdei élet praktikáit.

A legmeghatározóbb élmény mégis a döbbenetes elszántság és összefogás volt, amelytől szinte izzott a levegő, valahányszor betoppantam Hosszúheténybe vagy Pécsváradra. E két település olyan példát mutatott sikeres helytállásból, amelyre szerte az országban évtizedekig emlékezni – és amelyet remélem sokan követni – fognak. Hiszem, hogy a Civilek a Zengőért Mozgalom meg fogja találni „békebeli” küldetését is, és a jövőben is hathatósan hozzá fog járulni a régió környezetének védelméhez.

Röpke néhány perc alatt sikerült felidéznem annyi nevet és arcot – kiknek köszönettel tartozom – hogy betelne az újság, ha megpróbálnék mindenkit felsorolni. De hiába, még mindig rettegnem kellene, hogy valakit kihagytam.

Így hát név nélkül hadd köszönjek meg mindent: annak, ki házát engedte át nekünk szállásul, aki teát és vizet cipelt fel a hegyre nap mint nap, aki meleg vacsorát küldött, aki az irdatlan adag szarvas-pörköltjét maga cipelte fel nekünk a hegyre, aki tűzifát és internetet biztosított, aki napokra kölcsönadta kisbuszát, aki ingyen adott gyógyszert a meghűlt „védőknek”, aki felhozta családját és születésnapi tortáját a hegyre, hogy velünk ünnepeljen, annak, aki a Zengő csúcsán így fogadott: „üdvözöllek második családodban”. Hű, és a sor még korántsem teljes.

Végezetül pedig hadd köszönjem meg annak, ki szívemet leginkább rabul ejtette: a nagymamának, aki két éve éjjel és nappal minden percben meleg étellel fogadta csapatunk bármely, a faluba visszavetődő tagját.

Köszönöm, hogy veletek együtt küzdhettem, de nem búcsúzom, mert tudom, a szívem még sokszor visszavisz majd.

Végezetül hadd álljon itt a Greenpeace évtizedes jelmondata, mely immáron két éve a Zengői kilátót is ékesíti:

„Amint az utolsó fát is kivágtuk,
az utolsó halat is kifogtuk,
az utolsó folyót is megmérgeztük,
rájövünk majd, hogy a pénz nem ehető.”

Csáki Roland
Greenpeace
kampányszervező
2006